Hitvallásom:
A tenger nem kér papírt, a zátony és a vihar sem nézi, 
ott csak a tudás számít.

Mit is jelenthet a tengeren hajózni?

Talán az igazi szabadságot jelentheti,
amikor magam ura lehetek. Nincs főnököm, csak a tenger, az alvó óriás az, aki itt van velem, körülöttem.
Ha szépen, a tenger szabályait, törvényeit ismerve és betartva szelem a habokat, akkor kedves lesz hozzám, megadja nekem a máshol nem kapható szabadság élményét.
De ha megpróbálom ráerőltetni az akaratomat, a tudatlanságomat, az ostobaságomat, akkor egy szempillantás alatt eltörölhet ahogy egy szúnyogot csap el a kamion.
De nem kell félni a tengertől, csak mélységes alázattal és tisztelettel szabad közelíteni hozzá.

Talán az időtlen, örök életet jelentheti,
amikor megszabadulhatok a mindennapok gondjától: határidők, feladatok, átutaltam-e, befizettem-e.
Helyette az élet valódi problémáival találkozom: milyen lesz holnap az idő, mit eszünk vacsorára, vajon olyan szép lesz-e a naplemente, mint tegnap volt.
A tengeren a vasárnap pontosan olyan, mint a hétfő. Vagy inkább minden nap vasárnap, az igazi élet ünnepnapja.
A felgyorsult őrült világunk magunk által létrehozott stressz-óceánjában a tengeri hajózás a déltengerek nyugalmas, boldog pálmás szigete.
Van egy történet, amire mindenki vágyik: A tengeri vitorlázó kiköt egy szigeten. Kérdezi: milyen nap van ma?
Hétfő. Hányadika? 14. Melyik hónap? December. Jó jó, de melyik év?
Ez az igazi élet.

Talán a kisgyermeki őszinte, tiszta romantikát jelentheti,
a könyvekben, filmekben megismert kalandokat, felfedezéseket, találkozásokat és azokat a hősöket, akikké a mindennapokban válhatunk majd.
Van egy tengerész mondás: minden gyerek 8-10 éves korában rendőr, katona, tűzoltó vagy tengerészkapitány akar lenni.
Aki a tengeren vezeti a hajóját, az lélekben megmaradt ártatlan gyermeknek, akineki a becsület, az adott szó, az ígéret, a mások iránti felelősség szentsége a mindenható törvény.

Talán az önmegvalósítást jelentheti,
amikor csak a tudásomon múlhat a saját és a társaim élete. Ha megtanultam a navigáció fortélyait, a hajó, szél és a tenger tiszteletés, akkor biztonsággal és ezzel boldogon hajózhatok minden körülmények között.
Ha megtanultam a vitorlák kezelését, akkor felgyorsul a szélben a hajóm és eggyé válhatok a természettel.
Ha ismerem a hajómat, akkor a legkisebb rendellenességre is felfigyelek és megjavítom.
 Ha valami rossz a hajómon, nekem ez olyan, mint ha beteg lenne a gyermekem.

A 260 ezredig mérföldem felé hajózva is minden nap megcsodálom naplementét, a felhők játékát, a tenger énekét.



Hiszem, hogy

A tenger szépsége nem csökkenhet szemünkben attól, hogy tudjuk, olykor hajók süllyednek el benne, mert a tenger a minket ringató kegyes óriás, maga a végtelen.
Az is igaz, hogy a kikötött hajó biztonságos, de a hajókat nem ezért építették. Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, hogy nem tart sehová vagy zátonyon van.
Amikor elindulok a tengerre tudom, hogy a tenger viharai és villámai is kijutnak majd nekem, de nem fogok félni, mert bízok magamban és abban, amit megtanultam. Így a napfény vagy tiszta csillagos ég fog kedvezni nekem az utamon.
 A hajózási tudásom az én kormányosom, de ha hajót nem a kormány irányítja, akkor majd a sziklák kormányozzák azt.
A gonosz áramlatok nem sodorhatnak el, ha betartom a tanultakat, mert ez a világitótorony fénye, mely utat mutat nekem a sötét vizek felett.
A megszerzett ismereteim segítségével vezetem majd biztos révbe a hajómat, és ez őrzi becsülettel majd életem hajójának naplóját is.

Végezetül, az ókori görögök mondták azt, hogy három féle ember létezik: az élő, a holt és aki a tengereket járja.
Mi ezek a különlegés lények vagyunk és legyünk büszkék rá!

Járj Te is szerencsével és biztonsággal a tengereket. Kívánom neked, hogy annyi örömet találj a tengeren, mint én és legyen mindig legalább egy láb víz a hajó alatt.

Itt, az új vállalkozásomban szeretném a tudásommal és tapasztalataimmal továbbra is a tengeri közösséget szolgálni.